ÉRZ-ELEM II. Amani keleti táncgála

Tánc közben varázslat vesz körül. Minden összeáll. A világot pedig harmónia uralja. És egyetlen tökéletes pillanatig minden porcikáddal azt érzed, hogy élsz. De ahhoz, hogy táncosként megélj, olyan dolgokon kell keresztül menned, amik már nem tűnnek annyira varázslatosnak.


                   

2017.04.08-án rendezte meg az Amani hastánccsoport a mostmár rendszeressé váló éves nagy gáláját az iváncsai Faluházban a Tavaszi Zsongás programsorozat részeként.
Hosszas felkészülés és rengeteg munka, szervezés előz meg egy-egy ilyen nagyobb lélegzetű rendezvényt, ezt mondanom sem kell. Sok a buktató, de így is megéri, mert a táncosok és a hozzátartozóik mosolya és a rengeteg taps kárpótol mindenért.
Úgy érzem, hogy változatosra, színesre és izgalmasra sikerült varázsolni az idei gálát is.
Minden évben igyekszünk más stílusok képviselőivel is színesíteni a programot.
Ezúttal a témakör inspirált és az érzelmek és az elemek témaköréhez csoportosítottam a táncokat.
Az idei gála célja az volt, hogy  a közönség számára szórakoztatóvá, élménydúsabbá tegyük az estet.

           

A zene, a tánc és a színház nem áll messze egymástól, ezért álmodtam egy nagyot.
Fellépéseink során volt szerencsém megismerni egy zenekart, akik minden fellépésükön csodás hangulatot varázsoltak. Az egyeztetések és a közös munkák során kiderült számomra, hogy könnyen dolgozunk együtt és emberileg is, elképzelésben is, maximalizmusban is igencsak passzolnak az elképzeléseink, így született meg a közös munka ötlete és nagy örömömre a válaszuk a felkérésre igen volt. Ebből a szerencsés találkozásból lett az est idei vendégfellépője a MÁTRIX zenekar, akik csodásan végigkísérték a gálát a témakörökhöz kapcsolódó dalokkal, valamint a technikai hátteret is biztosították a táncokhoz.

        

Ebben az évben is segítségemre volt Joó Gábor, akit rokoni szálak is fűznek a csapathoz, tehát logikus volt, hogy ismét felkérjem a konferansz szerepre és mivel ez is egy szerencsés találkozás és ő ráadásképpen színész, így csodás versekkel és prózai részletekkel egészítette ki a műsort még úgy is, hogy előtte is és utána is betegeskedett, de persze ebből a közönség mit sem vett észre.

                                                 

A tánc megtanított arra, hogy tiszteljem a másfajta embereket és az ő táncukat. A tánc mindig segít, ha háborog az ember lelke, ha jó kedve van, megszűnik a világ, nem létezik más, csak a zene, a mozdulat, a megnyugvás.
A táncokban az összes tanítványom részt vett és ez extra örömmámor volt számomra, hiszen egy év munkája került hirtelen a színpadra és öltött testet hirtelen. Aki tanult valaha táncolni, azt tudja, hogy nem az a nagy dolog, hogy valaki megtanul egy koreográfiát, hanem emögött hosszas és fáradtságos próbák százai állnak, mire az olyanná alakul, hogy azzal bátran közönség elé merjen lépni az ember. Persze megálmodni egy-egy koreográfiát sem könnyű, de amikor azt látom, hogy mosolyogva és büszkén kiállnak a lányok és eltáncolnak egy-egy álmot és már csak mi ketten tudjuk, hogy mennyi erőfeszítés van benne, a közönség pedig tapsol, akkor már nem számít semmi más, csak az a boldog pillanat.
A fellépők az Amani hastánccsoport mellett a dunaújvárosi Kleopátra hastáncstúdióbéli tanítványaim, a Kleopátra Tini duó, a Kleopátra mini csoport és a Selene duó.



Persze a segítség mindig extrán fontos egy-egy szervezésben és ezúttal is  csodás embereket kaptam ehhez.
Itt meg kell említenem az iváncsai Faluház vezetőjét Rudas Attilát, aki mindenben partner volt és munkaköréből, valamint ezen túlmenően emberi jóságból is leste minden kívánságunkat. Segített a világításhoz szükséges lámpák beszerezésében, a színpadépítésben, a főpróbán, a gálán és minden pillanatban, amikor csak szükségünk volt rá.
Egy gála képi és mozgófilmes megörökítése is elengedhetetlen, hiszen évek múltán csodás pillanat lesz visszanézni mennyit fejlődtünk, visszaadja azokat a pillanatokat, amiket akkor, ott éreztünk.
Csodás videóanyagot készített az estről Iricsek István, akinek szintén nagyon hálásak vagyunk.
A pillanatok megörökítője pedig Hütter Dóra adonyi fotós volt a segítségünkre, aki a csapatunk tagja is, valamint le sem merem írni hány éves gyermekkori barátság fúz hozzá.
Az est végén tombolasorsolás volt, amely megint nem jöhetett volna létre, ha nincsenek azok a helyi vállalkozók és magánszemélyek, szervezetek, akik segítettek bennünket. Nem számoltam, de körülbelül 50 ajándékcsomag került kisorsolásra a szerencsés nézőink között.

Amit még le kell írnom az az, hogy a gálaestünket teljesen magunk által hoztuk létre, mindenféle anyagi támogatás nélkül. A dÍszletet az Amani hastánccsoport tagjai készítették, a szükséges kellékeket, a csodás ruhákat, mind magunknak vásároljuk. A MÁTRIX zenekar, Joó Gábor, Iricsek István, Hütter Dóra barátilag dolgozott velünk és a mosoly, a taps és némi figyelmes apróság volt a juttatásuk, valamint az a hála és a köszönet, amivel megőrizzük ezt a boldog két órát, amit együtt alkottunk.

Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled. /Gabriel Garcia Marquez/